Arra eszméltem rá,hogy nagyon gyorsan telik az idő és a kisleánykám hamar megnő.
Cumikát elfelejtettük,pelusról leszoktunk(majdnem teljesen,mert éjjelre csak-csak teszek,az esti tejcsi megteheti a hatását :) ),bölcsibe járunk...tegnap a bölcsiben a Csip-csip csókát mondókázhatták,mert a kincsem mondogatja egyedül.Meg is lepődtem,ezt elég kicsi korában meséltem neki,egy ideje nem jutott eszembe,s lám,most ő mondja nekem!
Sokmindenben önálló,sokmindenben nem hagyja,hogy segitsek,mert "Én én" kiáltásokat hallat...
Még jó,hogy vannak helyzetek,amikor az édesanya ölelését és biztonságos karjait nem pótolhatja senki és semmi! :))
1 megjegyzés:
Bizony, ki kell használnunk minden percet, mert aztán hamar elszalad az idő és már nem nálunk keresnek vigaszt. És nagyon ügyes nagylányotok van már.
Marcsi
Megjegyzés küldése