Vasárnap míg Apa nem figyelt,tettem néhány lépést egyedül.Hívta azonnal Anyát,hogy lássák,mit csinálok.Lassan már az egész szobát keresztülsétáltam,de a hátamnál mindig vigyázott rám valaki:
Délután voltunk Zsuzsa nénjénél,akitől kaptam egy hintát.Telefonálni akartam,de nem örültek neki,majd amikor az ebédlőben a porcelántányérokat akartam kiszedni a szekrényből,kezdték a hajukat tépni...
Hoztam a fésüt,hogy Apát megfésüljem:
A telefonálásom,aminek nem mindenki örült!!!
Mamánál már más volt a helyzet,ott mindent szabad!Most karfiollevest ettem náluk és állandóan a folyosón akartam sétálni.Este nagyon nyűgös voltam a pocim miatt,hamarabb is kerültem ágyba,hogy kipihenjem a fáradalmakat!!
10 megjegyzés:
Te milyen ügyi vagy már!! Anyát meg mindig csodálom, amiért ilyen gondosan irogatja neked ezt a szép kis blogot.
Hogy te milyen ügyesen lépdelsz! Igen megfontoltan, semmi imbolygás! :) Gratulálunk, lassan szaladni fogsz! :)
Gratulálunk! Nagyon ügyesen fejlődsz!
Puszik.......
Hát barátnőm ,te már lassan szaladni fogsz!!! Nagyon ügyes vagy!
Éljen a járó Renáta! Nagyon ügyes vagy!!!! Puszi
Nem semmi, nagyon szépen sétálsz már, ügyes kislány vagy!!
Mi is gratulálunk a lépegetéshez! Tényleg gyorsan fejlődik a drága,már most is rohanva megy,mi lesz később???gatyót felkötni....
NAGYON ügyes és aranyos vagy Renike! puszi
Naháááááááááát,mindenki egyszerre tanul meg járni???Csak kapkodom a fejem,gratulálok,nagyon ügyes vagy!!!
Köszönjük!!!
Megjegyzés küldése