Na...

Apa csak egy van

"Az apáról írni nagyon nehéz.[...]
Mert nem elég, hogy nincs rajtuk terhességi csík és huszonöt kiló plusz,
hogy nincs mindig popsitörlőkendő-(szegényebb családokban csak popsi)
illatuk, nem elég, hogy eltartják a családot, még a gyerekhez is türelmesebbek,
mint mi anyukák.[...]
Az apa az, akinek a szülés mindig sokkal jobban fáj, mint az anyának. Nagyon
megszenvedi szegényke. A vajúdás utáni sörözős „apalettem”-partin percről
percre elmeséli a haveroknak, hogy mennyire megviselte az a sok vér, meg az
asszony fülsértő visítása, nem is beszélve a hosszú órákról, melyeket étlen,
szomjan töltött. Ilyenkor együtt sírnak a haverokkal, akik vagy már megélték
ugyanezeket a retteneteket, vagy csak sejtik, hogy egyszer nekik is meg kell
élniük. Amennyiben az apa nem merészkedett be a szülőszobába, úgy a parti
témája az apa gyötrő várakozása a folyosón, az egyéjszakás borostája, és a
meccs, amit épp akkor közvetítettek, mikor a kicsit sem előrelátó asszonyra
rájött a szülhetnék.
Az apa az, aki reggel mielőtt elmegy dolgozni, majd este miután megjött a
„bányából” megpuszilja alvó csemetéje orcáját, és ebből azt a következtetést
vonja le, hogy a gyerek a nap huszonnégy órájában alszik. Az apa az, aki
elhiszi, hogy ő a két puszijával sokkal többet tesz a gyerekért, mint az anya,
aki napi tízszer pelenkázza, eteti, böfizteti, nevetteti, ringatja, altatja. Épp
ezért rendszeresen kiselőadást tart a családnak a gyerekgondozásról és
gyereknevelésről.Ilyenkor általában az ölébe is veszi a babát, hogy
mindenki lássa, milyen jól boldogul vele. Amikor a baba sír, akkor persze
szól az anyának, hogy vigye el, mert biztosan be kell pelenkázni.
Elvégre az apa szerint a gyerek csak akkor sír, ha tele van a pelenkája.
Az apa sosem pelenkáz. Ha mégis rákényszerül, mert az anyának eltört
mindkét keze és lába, akkor az apa utána elmeséli az anyának, hogy az ő
általa kicserélt pelenka minden eddigit felülmúlt állagban és színvilágban,
és az anya ilyet nyilván még sosem látott és soha nem is fog.
Az apa szerint az anya túlfélti a gyereket. Szerinte a gyerek tudja, mi jó
neki, ő meg pláne, ezért a párhetes csecsemővel is megkóstoltatja a füstölt
csülköt. Aztán amíg az anya egyik kezével próbálja megmenteni a fuldokló
csememőt, a másikkal pedig tárcsázza a gyermekmentőt, addig az apa sírva
leroskad a földre.
Ha az anyának szerencséje van, el is alszik, ha nincs, akkor el kell ringatnia.
És végül (mert ezt az írást is be kell fejezni, bármennyire fáj is), az apa
az, aki kiveszi a babát a sütőből, mert az bemászott amíg az anya írt, majd
megpuszilja az anya homlokát, mert nem sejti, hogy az anya róla írt."

Kormos Anett irása