Hogyan meséljünk?

Hogyan meséljünk?

Feltétlenül olvassuk el a mesét, mielőtt mesélni kezdjük a gyermeknek. Próbáljuk meg fantáziánk segítségével a mese képeit felépíteni, s miközben meséljük, "lássuk magunk előtt" a képeket. Minél egyszerűbben - kevés hangsúllyal, mimikával - meséljünk, hogy a gyermek fantáziája is teret kapjon. Nagyon fontos, hogy a gyermek saját belső képeket hozzon létre mesehallgatás közben, - s ne képeskönyvet nézzen, - mert így teremti meg, éli át a lelki minőségeket.

Jó egy-egy mesét hosszabb ideig mesélni, hogy a gyermek elmélyülhessen annak világában, többször, biztonságos ismerősséggel átélhesse a mese minőségeit, feszültségeit, a feloldódást.

Nemcsak "kész" meséket mesélhetünk!

Nagyon jó élmény magunk által kitalált mesét mondani. Nem baj, ha a történet egyszerű, mert olyan erős a figyelem ilyenkor (amit a felnőtteknek már sokkal nehezebb megteremteni), hogy már ettől is élménnyé válik az együttlét. A mese a valódi együttlét ritka lehetősége, önmagában nincs is, legalább "ketten-hárman" kellenek hozzá.

"csörömpöl a reggel, száll a fény...
és az éji tág csodát,
ezt a furcsa micsodát
ketten láttuk: te meg én."


A mese fontossága

Az ember életében fontos szerepet töltenek be a mesék. Gyerekként találkozunk vele először. Szüleink, nagyszüleink hangján szólnak, s kísérnek minket, hogy majdan gyermekeink tőlünk hallhassák a királylányok, s szegény legények történeteit.
Mesekör

Mesét hallgatni jó.
De miért is mesélünk, mit mesélünk, hogyan mesélünk? Hol keresgéljünk?
Nézzük először, hol tart a gyermek, akinek mesélünk!

Gyermekünk már tud beszélni. A beszéd, a nyelv segítségével jut el a mese hozzá. Az Egész kezd tagolódni a nyelv segítségével. Először csak ismétel, majd egyre határozottabban megjelenik az "Én" fogalma, egyre több és több dolog válik "nevessé", tagolódik a világ.

A beszédnek és nyelvnek teremtő ereje van a kisgyermek számára. A mese nyelve is mágikus, teremtő nyelv, ezért fontos segítség a világot tanuló embernek. Teljes és osztatlan figyelemmel tanul a gyerek beszélni, gondolkodni, élni. Ez a figyelem önkéntelen és nagyon fontos, hogy óvodás korban még erre a figyelemre nagy szüksége van a gyermeknek. Osztatlan a figyelem, azaz a gondolkodás és érzés nem vált még külön. Lassan válik majd szét, s ezt a folyamatot nem szabad siettetni, mert a gyermek lelkiségét gyengítjük. A gyermeknek még teremtő módon kell működnie önmaga kiformálásában, mivel növekedéséhez, képességeinek kibontakoztatásához önmagából kell létrehívnia a formáló erőket. A mese képei a lét gyökeréig érnek és "világmagyarázatokat" közvetítenek a gyermeknek. Pl.: "rend van a világban.", "jelen van a rossz, de legyőzhető", "az úton - fejlődés - végig kell menni", "a gonosz nem tud fejlődni".