Debrecenbe kéne menni...

Szombat reggel 7-kor költöttek Anyáék.Nem tudtam miért,de megittam a tejet,ettem pár falatot és már fogtam is Apa kezét,hogy séta,séta. Ezt mondom,ha akarok menni sétálni.Anya megnyugtatott,hogy megyünk mindjárt.Csak akkor még nem tudtam,hogy Debrecenbe az Énekkórus Találkozóra.
Az imaháznál mindenki ott volt aki számított nagy örömömre,alig vártam,hogy bemehessek az udvarra virágot szagolni,de nem lehetett,mert indultunk.
A mi autónkkal csak Enikő jött,nagy bánatomra Jonatánt nem hozta.
Az úton pihengettem,a határnál megnézték az arcomat és hamarosan Debrecenben voltunk.
Sajnos a z Istentisztelet engem teljesen hidegen hagyott,így az Anyák szobájában játszottam és rajzoltam,majd csatlakoztam az udvaron játszó gyerekekhez.Ez volt a nagy mulatság.

Délben Iluka néni és István meghívott ebédre az ottani házukba,ahol nagy örömömre rohangálhattam a kertben,ebédeltem és aludtam másfél órát,majd kezdhettem előlről a felfedezést.Megbarátkoztam egy békával és még gyíkot is láttunk.

Hazafele mindig néniztem és vissza akartam menni hozzá,mert Apáékkal azt beszélték,hogy menjünk ki egy hétre hozzájuk,Hajdúszoboszlóra és valami Aquaparkba.Nem tudom mi az,de nagyon érdekel.

Délután az imaházban csak az udvaron voltunk a babákkal és összebarátkoztam egy kisfiúval,de nem akart hazajönni velem.

Sajnos este haza kellett jönni,de nagyon jó volt ott lenni.
Iluka nénit meg innen is puszilom!