"Vedd ezt a leányt, neveld fel nekem; alakítsd jellemét a templom kifaragott oszlopának mintájára, hogy fényeskedjék az Úr országában örökre."

2009. január 10., szombat

Segítség!


2 dologban szeretném a segítségeteket kérni!Kérlek válaszoljatok,ha tudtok!

1.A gyermekem fél a víztől.Pedig imádta kicsi korában.Először csak a zuhanyrózsától kezdett el rettegni,mert tudta,hogy akkor mossuk a fejét és a szemébe megy a víz.
Megoldottam.Pohárféléből öntöttem a fejére,elment.
Játékai is vannak,de inkább ott hagyja.
Most retteg beülni akár a nagy-,akár a kiskádba.Pedig soha nem volt rossz élménye.
Tegnap állva kellett gyorsan lemossam,miközben a nyakamba kapaszkodott.
Update:az ölünkben,az együtt fürdésnél is ugyanez a helyzet!

Hogyan szerettessem meg vele a vizet?

2.Még esti mesés könyvet nem vettem neki,mert kicsinek tartottam hozzá.
Milyen könyvekkel(címeket kérek) kezdjem el és ti mennyi idős kortól fogtatok neki mesét olvasni,hogy sikerült?

Köszönöm előre is a segítségeteket!

11 megjegyzés:

Altair írta...

Ez érdekes, nálunk is ez volt. A zuhanyt jó sokáig hanyagolnod fog kelleni, mert még 3 éves korában is annyira utálta kisebbik fiam, hogy libabőrös lett tőle (pedig azt hittem elfelejtette, de csak zuhanyzó volt az apartmanban). :o)

A nagyobbik is félt a víztől attól a naptól kezdve, amikor az utálatos csecsemős nővér gárda elvitte a fürdetéshez és nem lehettem jelen. Előtte két napig (amikor rendes nővérkék voltak és az ágyamnál volt a fürdetés) semmi kifogása nem volt ellene. Talán belekenték a szappant a szemébe, nem tudom. :o(

Ahogy leesett a köldökcsonkja, beültem mellé a kádba és a combomra fektetve locsoltam vízzel, így elmúlt. Másoktól azt hallottam, hogy úgy sikerült megszerettetni a vizet, hogy a mosogatóban pancsoltak esténként egy darabig. Hát, én nem raknám a gyereket oda, ahova a dzsuvás tányérokat (és fordítva se: nem tenném a kakis popsiját oda, ahol a tányérokat mosogatom), de talán egy kis lavórt vagy a mosdókagylót kipróbálhatod.

Másrészt szerintem ilyen pici lánynál még nem olyan nagy tragédia, ha nem használsz sampont. Én csak akkor mostam meg a hajukat, ha csokit kentek bele. :o)

Sajnos nem ismerem Renit, nem biztos, hogy az én tanácsaim bejönnének nála, bár az együtt fürdést (talán egy másik babával?) kipróbálhatnátok. Vagy várni kell a medencézésidőig. :o(

A mesekönyveket bátran elkezdhetitek. Ilyenkor nagyon jók a tapizós könyvek, amikben érdes és sima felületek vannak, amiket meg kell fognia, vagy kis textilek, amik mögé kell nézni. Nálunk a Tim kutyusos volt (nem találom a neten sajna), ami angol és egy másik angol kacsás könyv, aminek az elején volt a pihepuha kacsa.

A lényeg, hogy rövid legyen és egy kislányról szóljon, de még jobb, ha róla szól. Nem is kell kitalálni, elég elmesélni egy kedves és igaz történetet, hogy mit csinált a mamánál. Ehhez készíthetsz egy "könyvet" Te is.

Kb. 2 év körül már rövid állatos meséket is szeret, hároméves korában pedig már a királylányok is jöhetnek. ;o)

Csak az a lényeg, hogy olyat ne engedj neki, amit később nem szívesen engednél meg. Olyan mesét se olvass, ami neked nem tetszik, mert ezredszerre már a kedvencedet is utálni fogod. :o)

Hát, szerintem nem sokat segítettem.

Marcsi írta...

Fürödj vele együtt. Mi pici kora óta együtt fürdünk Botival felváltva Apával. Mondjuk a hajmosás neki sem a kedvence, de nemrég bevetettem a Gabi samponos elefántot is :) Ő is hajat mos a flakonon, amit odateszek, hogy lássuk. Én az ölemben szembe ültetve mosom Boti haját, kissé hátradöntve a térdem között. Közben puszilgatom, dúdolgatok, no és persze az elefánt is habozza ám a haját :)
A mesélést még én sem tudom mikor kezdjem el. Eddig azt láttam, hogy nem kötik le a rövid, 3 perces mesék sem, csak a rajzok. Alighanem még várhatunk az esti mesével fél-egy évet is.
Sok sikert a pancsiakcióhoz.
M.

Altair írta...

A nagynak én se vettem mesekönyvet óvodáskoráig, mert inkább énekeltem vagy verset mondtam neki (főleg Weöres Sándor), a kicsinek voltak a tapizós könyvei, mert utána a nagynak mesélt könyvön aludt el. :o)

Bea írta...

Kedves Eszter, kábé 16-18 hós korban a gyerekek újra elkezdenek szorongani és ha hiszed ha nem a félelemkeltő dolgok toplistáján vezetőhelyet foglal el a fürdőkád lefolyója és a vécétartály lefolyója! Kábé Renátakorú volt Áron amikor a porszívót elkezdte utálni hirtelen és nem értettem miért. Akkor utánanéztem és azt találtam, hogy a gyerekek félnek attól, hogy beszippantja őket a lefolyó, gondolom a porszívóval is az lehetett. Megoldódott.
Ez csak egy tipp.
Lehetne babát fürdetni vele, megmosni annak a testrészeit... Kevés vízben ahol biztonságosan egyensúlyoz, mozog. És vele vagy előtte fürdeni, hogy lássa: Anya is szereti, jó dolog.

2. kérdés: pár hónapos korától voltak Áronnak könyvei, leporellók, kartonlapú színes állatos könyvek. Nekem az a tapaszalatom, hogy nagyon szerette eleinte az egyszerű, nem túl zsúfolt képeket. Lehet kép után mesélni, az elég ebben a korban. Ha türelme van a mesehallgatáshoz, akkor én a Boribon sorozatot ajánlom, pl Boribon és Annipanni, kevés szöveg, egyszerű kedves rajzok, olyan történet, amit megért.

Cupp,
Áronék

masika írta...

Az ötletem az lett volna, mint Beának, és a szorongással is egyet értek. lili eddig nagyon jól viselte a zuhanyrózsás hajleöblítést, most viszont néha sírva fakad tőle!
Mi még nem olvasunk neki mesét, de sok olyan kemény könyve van amit ha akar Ő egyedül nézeget, vagy hozza nekem és együtt nézzük. Már felismeri benne az állatokat, és nagyon szereti lapozgatni, de ha mesélni akarok belőlük, akkor kiveszi a könyvet a kezemből, így jelzi, hogy nem érdekli. Inkább azt szereti, ha mutogatom neki benne, hogy mi micsoda!

Cuki írta...

Amikor az új otthonunkba költöztünk Panka megijedt az új, dupla olyan nagy kádtól, mint a régi volt és ordítva ment minden
fürdés. Nagyon nagy türelemmel, ketten fürdettük minden alkalommal,egyikőnk bent ült vele a kádban, ami tele volt játékokkal, illetve ha a másikunk fürdött, akkor meglátogattuk, hogy épp mit csinál, csak kívülről néztük. Szépen lassan így szerette meg megint a fürdést, már meg akkor van sírás, ha ki akarom venni....

ilgya írta...

Látom előttem már mindent leírtak,amit én is tanácsolhattam volna,megnyugtatásul csak annyi,hogy nem tart örökké...szép lassan visszafog jönni a pancsizós kedve én biztos vagyok benne. Mesélés,először tényleg az tetszik nekik a legjobban,sőt Dávidnak még most is,ahol ő a főszereplő,először elég,ha az elmúlt napjáról mesélsz neki,ezzel a memóriáját is fejleszted nemcsak a szókincsét.
Sok sikert!

Ewus írta...

Víz terén nem tapasztaltam ilyet! Remélem hamar megoldódik!
Könyv nekünk van sok, de ha mesét kezdek neki olvasni, kiveszi a kezemből és ő olvas nekem! Míg kisebb volt jobban elhallgatta:) Szerintem megpróbálhatnátok a mesélést:)

Renáta baba írta...

Köszönöm mindenkinek a segítségét!

Balu és Laura írta...

Sziasztok!
Erre tévedtem, hát gondoltam írok, hátha...
A fürdéshez nem tudok mit írni, nálunk egyedül a hajmosás volt pokoli, de ha arról nem volt szó, akkor a vízzel nem volt semmi baja a fiacskámnak.
A mesélést nyugodtan elkezdheted, de ilyen korban közel nem azt jelenti, hogy a klasszikus értelemben vett mesekönyvből kellene olvasni. Bármilyen könyv jó, olyan is, amiben csak egy oldalon egy állat van vagy a bonyolultabbak, mikor evőeszközök, ruhadarabok...de teljesen mindegy tényleg. A lényeg az, hogy ezekről beszélsz neki, beszélgettek. Nekik ez pontosan ugyanolyan mese, amin majd agyalnak később, álmodnak róla, mint a nagyobbaknak a hosszabb mesék.

Renáta baba írta...

Köszönjük Balu és Laura!!!