"Vedd ezt a leányt, neveld fel nekem; alakítsd jellemét a templom kifaragott oszlopának mintájára, hogy fényeskedjék az Úr országában örökre."

2008. szeptember 27., szombat

Számla

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a
konyhaajtóban kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:

- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft

- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft

- mert elmentem tejért: 100 ft

- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft

- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft

- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft

Összesen: 4800 Ft .

Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel
Benne.
Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:

- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft

- AZ összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett
töltöttem: 0 Ft

- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft

- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft

- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft

- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem
Neked: 0 Ft

- Az életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft.

Összesen: 0 Ft

Amikor befejezte, anyja mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak.. A gyerek
elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből.

Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE

(Pandababa blogjáról)

4 megjegyzés:

ilgya írta...

hát igen....anya csak egy van!!!

Névtelen írta...

NAgyon tetszett ez a történet, lehet egyszer én is átemelem a blogomra a beleegyezéseddel. Jó volt olvasni!
Lindáék

Renáta baba írta...

Linda,tegyed!

Sziszi írta...

Nagyon szép! Ha nem bánod, átmentettem Alíz blogjába is, hivatkozva a "forrásra". Köszönjük, puszi Nektek: Alízék