Óvodásnak lenni

...néha jó,máskor kevésbé.
Azért még meg kell szokni,hogy minden reggel kelünk,nincs már addig alvás ameddig jólesik.
Lassan belerázódunk az új életünkbe.

Szept.13.-án reggel mentünk első ovis napunkra a Betlehem oviba.
7 órakor költöttem,fél 8-kor indultunk,hogy 8-ra legkésőbb benn legyünk.
Nem volt semmi gond,azonnal ment a gyerekekhez,ismerte a környezetet,tudta,hogy sok szép játék várja.
Második nap reggel már jobban kapaszkodott belém,hogy még maradjak,nem akar elengedni,de aztán jött Annamária óvónéni és gyorsan bevitte a gyerekekhez.
Szerda reggel jött a sirás az oviban!Nagyon sajnáltam,szakadt meg a szivem,de azt hittem az lesz a legjobb,ha kirántom magam kapaszkodó karjaiból és rohanok...az ovi falánál hallgatóztam és hallottam,ahogy sirja:-Anya!Anya! Szakadt meg a szivem,a dadus azt mondta sokáig sirt.
Csütörtök reggel már okosabb voltam,miért tegyem ki ekkora traumának,megvárom,mig elenged,bemegy a gyerekekhez,pár perc múlva láttam kezd részt venni a játékban és eljöttem.Délután Apával együtt mentünk érte és nagyon boldog volt!!

Pénteken nem vittem oviba,hadd pihenje ki lelkileg ezt az új életformát,gondoltam jól kialudjuk magunkat,de 3/4 8-kor ébresztett.
Kérdezem tőle,hétfőn hova menjünk:bölcsibe vagy óvodába? Azt mondja:-Maradjunk itthon. Na erre nem számitottam.
Szeretem mikor azzal vár,hogy :-Szia Anya! Nem sirtam!!
Hazafelé ha tehetem sétálunk egy nagyot,fagyizunk,parkba megyünk,vagy csak egy nagyot csavargunk galambetetéssel egybekötve a főutcán,hogy együtt legyünk.
Itthon kéri,hogy nézhesse Micimackót,vagy Dórát,és akkor én is belemerülök valamibe vagy tv-zek egy kicsit.

Hihetetlen hogy meg van nőve,önállósodva,eszik egyedül,öltözködni egyedül akar,wc-zni egyedül,csak a villanyt kéri felgyújtani,nem tudom felfogni,milyen hamar eltelt ez a kis idő,mig csak mi ketten voltunk itthon együtt és az én kisbabám volt!